Ágnes & István

Túl vannak a közös lakásvásárláson

Miért gondolta úgy, hogy érdemes lenne kipróbálnia az internetes társkeresést?

István: Sokat dolgozom számítógéppel, most éppen a második, a kiadó által már elfogadott könyvemet fejeztem be, „Verses antológiák” címmel. Néha felbukkan egy-egy hirdetés, melyek a korábbi érdeklődéseimhez igazodnak. Így történt ez az Önök ELITTÁRS netfelületével is. Éppen belefáradtam a könyvszerkesztésbe. Gondoltam, jól jön egy más irányú elfoglaltság – tehát kitöltöttem a nagyon részletes tesztkérdéseiket.

 

Miként találtak egymásra Ágnessel az oldalon? Ki kezdeményezte a kapcsolatfelvételt?

István: A regisztráció után ismét dolgozni kezdtem. El is feledkeztem az egészről. De jött meglepően sok e-mail. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok ember van egyedül és keresi a párját. A sok közül a számomra legszimpatikusabbat kiválasztottam, és természetesen én kezdeményeztem. Ha férfi az ember, szerintem ezt így illik felénk.

 

Kezdetben inkább az interneten keresztül tartották a kapcsolatot vagy a gyors személyes találkozás mellett döntöttek?

István: Korábban voltak társkeresési próbálkozásaim online, de valahogy nem jött össze soha! Szóval írtam egy mailt, arra választ kaptam. Nem túl sokáig irkáltunk. Javasoltam egy személyes találkát. Írni bárki írhat bármit magáról, illetve valóban kíváncsi voltam. Egy személyes találkozást nem pótol ezer mail, fényképek sem!

 

Hogy sikerült az első randevú?

István: Nem igazán voltak kezdeti nehézségek. Túl régóta voltunk társ nélkül mindketten – így valahogy gördülékenyen ment minden. Persze – nem „dicsérve” magam – eléggé oldott, laza tudok lenni, amikor kell. Egy hölgy azért tele van szorongással, ki nem mondott elvárással – de egy-két finom vicc, humor teljesen feloldotta a gátlásokat. A végén sírt nevettében, és könyörgött, ne folytassam, mert így nem tud vezetni.

 

Mi volt a legfontosabb fordulat a kapcsolatukban?

István: Az a kora délután mindkettőnkben eldöntötte, hogy IGEN, egymásra találtunk végre, és már nem lesz több szomorú, magányos este, éjszaka. Én hozzáköltöztem, másik megyébe. Azóta vettünk egy közös, nagyobb lakást is.

Terveink? Közös jövő mindhalálig!

Milyen tanácsot adna a még társukat keresőknek?

István: Nagyon gondolja meg mindenki, hogy mit ír le, hogyan viselkedik, esetleg eltitkol-e bármit, ami egy normális kapcsolatnál előbb-utóbb, de úgyis kiderül! Megérné? Mert szerintem nem!
A varázsszavak: Őszinteség és bizalom! Hosszú távon csak, és kizárólag ez működik!
A túl nagy műveltségbeli, képzettségbeli különbség sem jó. Próbáltam.

 

Miként képzelik el a jövőt? Vannak már esetleg közös terveik?

István: Terveink? Közös jövő mindhalálig! Ez olyan biztos, mint hogy a két fülem között van a fejem!

 

Megjegyzés:
A párom szerint a közös fénykép már túl személyes, így nem publikus. Én küldtem volna, de ebben is tiszteletben tartom a véleményét – ahogyan mindenben tiszteletben tartja ő is az enyémet... És ha ez így van, így korrekt. Elnézést a „képhiányért”, de szerintem maga a leírás többet nyújt, mint egy fénykép. Nem?