Armina & Alfréd

2014 augusztusa óta együtt

2014 januárjában az életem úgy alakult, hogy 11 év után a férjem elhagyott. Mivel gyermekünk nem született és megszokottá vált számomra a társas együttélés, hirtelen nagyon egyedül és magányosan éreztem magam. Teljesen véletlenül kaptam fel a fejem, amikor az egyik reklám az ELITTÁRS társkereső oldalt népszerűsítette. Gondoltam hát egyet és annak ellenére, hogy ezt a fajta ismerkedést sohasem részesítettem előnyben, hogy kíváncsiságomat kielégítsem, regisztráltam az oldalra.

Pár nap után már azon kaptam magam, hogy az estéimet az oldal előtt töltöm. Naponta több levelet és kérdést kaptam, melyeket készségesen meg is válaszoltam. Akkor még talán nem is egy leendő partner megtalálása volt a cél, csupán a megsebzett lelkemnek esett jól az a sok figyelmesség és bók, amit a sok férfitól kaptam.

Pár hónap elteltével levelezni kezdtem pár emberrel, akikről úgy gondoltam, hogy szimpatikusak nekem. Egy hónap levelezés után találkoztam az első partnerrel, akivel személyesen többször is „randiztam", de közösen megállapítottuk, hogy mindenkinek valami másra van szüksége és az értékrendünk sem mindenben egyezett. Ennek ellenére azt mondhatom, hogy pozitív emlékeim vannak ezekről a találkozásokról. Nagyjából egy hónap múlva találkoztam a következő „jelölttel", akivel előtte már szintén egy hónapja leveleztünk. Nagyon szimpatikus és humoros személyiségnek tűnt, ezért is szerettem volna személyesen is megismerni. A megbeszélt találkozón, amikor megláttam, egy aprócska csalódás volt bennem, hiszen magasabbnak gondoltam, mint amekkora valójában volt. Azonban arra gondoltam, hogy ez nem jelenthet akadályt, ha szimpatikus és kivált valamit belőlem. A találkozás hihetetlenül jól sikerült. Már az első alkalommal 4-5 órát beszélgettünk. Olyan volt, mintha már régóta ismernénk egymást. Az elköszönés alkalmával úgy váltunk el, hogy reméljük, találkozunk még. A levelezésünk ezután is folytatódott, bár az ő részéről azt tapasztaltam, hogy nem mindig jut ideje a válaszadásra. Néha napokat vártam rá, mire válaszolt a levelemre. Ez egy kicsit elbizonytalanított.

Ekkor találtam rá a következő partneremre, Alfrédra, aki azóta már a barátom lett. Alfréd egyszer csak küldött egy mosolyt és öt kérdést, melyre neki is készségesen válaszoltam. Ezt követően írt egy levelet, melyben leírta, hogy mennyire szimpatikus neki az adatlapom és úgy látja, hogy a bringázás is közös lehet bennünk. A képe és az adatlapja alapján is nagyon szimpatikus volt és még egy közös hobbi is felmerült, amit egyébként az első partnernél hiányoltam, ez számomra teljessé tette az ismerkedés lehetőségét. Alfréddal szinte napi kapcsolatban álltunk, rengeteget leveleztünk. 4 hét elteltével arra jutottunk, hogy most már itt lenne az ideje, hogy személyesen is találkozzunk. Hozzá kell tennem, hogy a levelezések során kiderült, hogy a sorsunk szinte egyformán alakult, hisz mindkettőnket egy munkahelyi kolléga miatt hagyta el a párja. Különbség csak annyiban volt, hogy Alfrédnak van egy 4 éves kisfia.

Már a harmadik találkozás után azt kezdtem el érezni, hogy hiányzik, ha nincs velem.

Eljött hát a találkozás napja, melyet kíváncsian vártam és egyben féltem is, nehogy valami csalódást okozzon, hiszen levélben annyira jól megértettük egymást. Amikor megláttam Alfrédot egyből megállapítottam, hogy épp olyan, mint a képeken. Ő ugyanezt mondta: „Armina, Te is teljesen olyan vagy a valóságban, mint a képeken, sőt élőben még szebb.” Nagyon jól estek a szavai. Ezt követően egy kávé mellett, nagyon sokfajta témáról beszélgettünk. Vele is órákat eltöltöttünk már az első találkozás alkalmával. Búcsúzóul abban maradtunk, hogy még legyen folytatása a dolognak. Később mindketten elmondtuk az első benyomásunkat a másikról. Én őszintén elmondtam Alfrédnak, hogy az első alkalommal érzelmileg nem váltott ki belőlem semmi komolyat, viszont szimpatikus volt, ezért úgy gondoltam, hogy még esélyt kell adni a következő találkozásnak. Már a harmadik találkozás után azt kezdtem el érezni, hogy hiányzik, ha nincs velem. Ekkor gondoltam, hogy itt már valami komolyabb érzelem kezd kialakulni, még ha tiltakozna is a bensőm ellene. A találkozások pedig kezdtek rendszeressé válni. Minden hétvégén találkoztunk és egyre jobban éreztük magunkat egymással. Egyre jobban megismertük egymást és egyre több közös élményünk lett és van azóta is.

Immár 2014. augusztus eleje óta együtt vagyunk. Bár még távkapcsolatban élünk, de nagyon boldogok vagyunk, már tervezzük a közös jövőt. Egyikünk sem gondolta volna, hogy ilyen pozitívan végződik ez a fajta társkeresés. Azóta egyáltalán nem bánom, hogy regisztráltam az oldalra. Úgy gondolom, hogy kellő kitartással és egy kis szerencsével bárki megtalálhatja a párját. Remélem az én sikertörténetem másoknak is reményt ad egy boldog és új élethez.