Erika & János

47-48 évesen olyanok, mint két tini
Sikerpár: Erika és János

Kedves ELITTÁRS csapat!

Köszönöm a lehetőséget, hogy elmesélhetem hihetetlen történetemet az Elittárs oldalán! Egyben köszönöm, hogy az Önök segítségével megtaláltam a páromat, akit már oly régóta kerestem!

Történetünk ugyanúgy kezdődött, mint mindenki másnak: regisztráltunk és kerestük azt, aki megdobogtatja a szívünket. 47 éves fejjel, nem kevés tapasztalat az életben és a párkeresésben úgy gondoltam, hogy engem már nem érhet meglepetés. Régen kerestem már hasonló fórumokon azt, akivel leélhetném az életem boldogságban, nyugalomban, de nem találtam meg ez idáig.

Erika gyakorlatilag a regisztrálásom utáni másnapon már „rám mosolygott” és néhány bejegyzésemre elküldte a tetszésnyilvánítását és én is azokra a bejegyzésekre, amik az ő oldalán nekem megtetszettek. Lassan alakult ki közöttünk a párbeszéd, melynek oka gyakorlatilag az én elutasító magatartásom volt. Én ijedtem meg kicsit a közöttünk lévő 200 km távolságtól. Erika első kedves leveleire igyekeztem udvariasan, de távolságtartó módon válaszolni. Egyik levelemben hosszasan elemeztem neki, hogy miért is nem lenne neki jó egy ilyen távolságból kibontakozó kapcsolat. Hamar megjött egy határozott válasz rá, aminek a lényege az volt, hogy engedjem meg neki, hogy ezt ő döntse el! Elég érett gondolkodású ahhoz, hogy ezt Ő mérlegelje. És ekkor csapott belém, mint a villám egy érzés...

Nem tudjuk elképzelni egymás nélkül sem a jövőt sem az életet. Nem is akarjuk!

Erika intelligens volt, határozott és kétségtelenül ez a válasza volt az, ami azonnal megdobogtatta a szívem. Korábbi rossz tapasztalataim révén a bennem kialakult gátlásokat nehezen tudtam legyőzni és eltelt pár hét, mire telefonszámot cseréltünk és felhívtuk egymást. Eddigre már gyakorlatilag tudtuk mind a ketten, hogy ez szerelem. Nagyon nagy öröm volt az első telefonbeszélgetés. Szinte alig lehetett minket leállítani. Később a videocseten folytattuk már kamera segítségével az ismerkedést. Szinte minden nap este 10-től hajnali 3-4 óráig beszélgettünk. Mindketten érett, megfontolt és tapasztalt emberek vagyunk már. Tudjuk, mit szeretnénk egy kapcsolatban és már azt is tudjuk, hogy egymásra vártunk oly rég óta. Mindketten bizakodva, de kicsit félve vártuk az első találkozást,. Sosem fogom elfelejteni, amikor elmentem hozzá, legyűrve ezt a 200 km távolságot és megláttam a lakása előtt az utcán. A kémia működött. Sőt! Olyan robbanóelegy alakult ki közöttünk, hogy azóta sem tudtuk csillapítani a hatását. Robbant, mint az Ősrobbanás... Nem győzünk betelni egymás érintésével, ölelésével, csókjával, szavaival, látványával... Szinte kín, amikor nem beszélhetünk egymással, munkánk, vagy egyéb elfoglaltságok révén.

Ma már én is tudom, hogy semmilyen távolság nem lehet akadály, ha Őt akarom. Nincsenek lehetetlenek, nincsenek leküzdhetetlen akadályok, mert a szerelem mindezt leküzdi.

Tervezzük a közös életünket a közös jövőt, közös házat. Ami a leghihetetlenebb, hogy úgy érezzük magunkat, így 47-48 évesen, mint két tini! Nem tudjuk elképzelni egymás nélkül sem a jövőt sem az életet. Nem is akarjuk!

Hálás szívvel köszönjük Önöknek Elittárs, hogy mindezt lehetővé tették! És Ti Párkeresők! Soha ne adjátok fel! Valahol ott van a Ti párotok is, akihez teremtve lettetek. Meg fogjátok Őket találni biztosan! Csodák pedig vannak!!!