Janka & Miklós

Már a jövőt tervezgetik
ELITTÁRS sikertörténet

Miért döntött úgy, hogy kipróbálja az internetes társkeresést? 

Véletlen volt, hogy itt „kötöttem“ ki. A dolog úgy esett, hogy begépeltem a keresőbe: „keresztény társkeresés“, és ez az oldal is feljött a találatok között. A többi innentől már történelem.

Milyen tapasztalatai voltak az online párkereséssel? 

Egy elfoglalt középkorú esetében ennél az ismerkedési formánál szerintem nincsen jobb. Korábban már mindkettőnknek volt több hosszabb-rövidebb kapcsolata társkereső oldalakról, így a dolog nem volt szokatlan, vagy ismeretlen számunkra.

Hosszabb ideig használta az ELITTÁRS oldalt vagy azonnal egymásra találtak? 

Nálam egy hét sem kellett a regisztráció után, és áradtak az üzenetek. Egy hónap sem kellett, és megvolt az első és egyben sikeres randi is. A párom pedig már éppen le akart iratkozni, mert hosszú időn át nem találta meg az igazit. Szerencsére még picit várt, így jó lett a vége a történetnek.

Miként találtak egymásra párjával az oldalon? Ki kezdeményezte a  kapcsolatfelvételt? 

Volt egyetlen egy valaki, akinek a lapját, képeit nézve azonnal úgy éreztem, feltétlenül találkoznom kell vele. És ezzel egyidőben Ő is írt nekem egy levelet, hogy az én lapomat, képeimet nézve úgy érezte, találkoznia kell velem. A kezdeti intuíció beigazolódott, és később élőben is megbabonáztuk egymást, kölcsönösen azt éreztük, dolgunk van egymással.

 Kezdetben inkább online tartották a kapcsolatot vagy a gyors személyes találkozás mellett döntöttek? 

Az első igazi randi után már semmi nem volt kérdés, ráéreztünk arra, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Minden egyes találkozó csak megerősített, hogy egymáshoz tartozunk.

Milyen volt az első találkozó? 

Kiderült, nem trükköztünk, élőben is olyanok vagyunk, amilyennek előtte mutattuk magunkat, és működött a kémia is. Mintha egész korábbi életünkben eddig minden azért történt volna, hogy ez a kapcsolat sikerüljön, olyanná váljunk a korábbi megpróbáltatások során, ami miatt most a másik fél pontosan úgy tud elfogadni, olyannak szeret, ahogy vagyunk.

Milyen nehézségekkel kellett eleinte szembenézniük? 

Egy mondás szerint, ha az ember azt akarja, hogy valami jó történjen vele, el kell hagynia a komfort zónáját. Ez a mi esetünkben nagyjából 100 km távolságot jelent, amit nem egyszerű áthidalni, de nem is lehetetlen, ha így akarjuk. Hétvégenként pedig felváltva vagyunk egymásnál, egyelőre így tudjuk megoldani.

Miként képzeli el a jövőt? Vannak már esetleg közös terveik? 

Már tervezgetjük a jövőt, amiben szerepel az összeköltözés és a házasság is, ehhez persze még sok dolgot kell kölcsönösen megoldanunk, de lesz elég erőnk és türelmünk hozzá. Nagyszerű, hogy érett fejjel nem akarjuk megváltoztatni a másikat, hanem úgy szeretjük, ahogy van. Szerencsésnek érezzük magunkat, és ajándéknak tartjuk a másik felbukkanását.

 Milyen tanácsot adna a még társukat keresőknek? 

Elgondolkodtató, hogy a társkereső oldalon jelenlevők 95%-nak szinte teljesen egyforma az adatlapja: fantáziátlanul lekattintják a legördülő menükből. Ki mit szeretne? A nyugalmat, szerető társat, erdőt, mezőt, tengerpartot? És minimális erőfeszítést sem téve, maguk szellemes, kreatív bemutatása nélkül várjak a csodát, az új kattintást, az új reményt. Bár a reményben én is hiszek, de úgy gondolom, hogy a Jóistentől kapott „tálentum“ segítségével raknunk kell a mérleg egyik serpenyőjébe: kedvességet, szeretetet, kreativitást, „magunkon való dolgozást“, hogy aztán egy szerető jó párt kaphassunk a másikban.

A két legfőbb dolog amivel a másikat meg tudjuk ajándékozni, az a ráfordított időnk és a szeretetteljes figyelmünk, amihez a párkapcsolattá válásnál hozzá jön még a másik élete, sorsa iránti felelősségérzet. Ehhez pedig fel kell tenni a kérdést: valóban akarok párkapcsolatot (amin „folyamatosan dolgozni kell/érdemes“, van erre időm, nem éltem mar olyan túl sokat egyedül és mindent egyedül akarok eldönteni, nem tudok és nem akarok alkalmazkodni, engedni? Ezt sokan szőnyeg alá söprik, és csak álmodoznak.

És jelentem, igenis vannak még olyan férfiak, akik a szemet, az arcot nézik meg először, emiatt a kisméretű, homályos, önmagát fel nem vállaló napszemüveges, rossz minőségű 100x100 pixeles fényképek, elhallgatott vagy hamisra szépített információk nem segítenek a megfelelő partner bevonzásában. És végezetül, 50 fölött is létezik igazi Szerelem, sőt az íze ugyanolyan csodálatos, mint amilyennek korábbról emlékezhetünk rá. Így soha nem szabad feladni a reményt.

Miklós és Janka