Meglepetés randevú Ferenccel

Mindvégig azt éreztem, mintha régóta ismernénk egymást
ELITTÁRS sikertörténet
Következő sikertörténetünk szereplője meg akarta osztani történetét, azonban azt kérte, hogy neve maradjon titok. Így a Ferenc álnevet kapta, ugyanis a Liszt Ferenc tér környékén történt az első randevújuk társával.

 

Viszonylag rövid levelezgetés előzte meg a találkozásunkat. Előtte volt jó pár próbálkozásom melyeknél sajnos nem jártam sikerrel, kicsit kezdtem elveszteni a hitemet, amikor is megtaláltam őt a „napi ajánlat” között, elsőre megtetszett és az adatlapján közzétett információ is megnyerő volt számomra. Innen egyes út vezetett a kapcsolatfelvételig, először küldtem egy mosolyt, de egy ideig nem jött vissza tőle semmi. Már kezdtem elkönyvelni, hogy ebből sem alakul ki semmi, míg egyszer teljesen váratlanul kaptam egy levelet tőle, miszerint szimpatikusnak talál és szívesen venné ha beszélgetnénk, ismerkednénk egymással.

Ebből felbuzdulván megfogalmaztam egy válaszlevelet, melyben nagyon nem ragadtattam el magam, melyet postáztam is, innentől kezdve intenzíven írogattunk, én alig vártam, hogy olvashassam a küldeményeit, majd áttértünk az e-mailre, onnan pedig rövidesen a telefonálásra. És nemsokára, egészen pontosan május 25-én sor került az első találkozásra, helyszínként a Nyugati teret választottuk, én jóval hamarabb odaértem és folyamatosan fürkésztem az ott lévő embereket hátha megtalálom. Egyszer csak betoppant ő is, puszival fogadtuk egymást, és elindultunk sétálva a Liszt tér irányába.

Mindketten megállapítottuk, hogy kölcsönös a szimpátia, és egy jó kedélyű beszélgetéssel folytattuk az utunkat. Mindvégig azt éreztem mintha régóta ismernénk egymást annyira közvetlen és barátságos volt, de a külső mellett a vidámsága is nagyon megfogott. Majd egy étteremnél beültünk és ott folytattuk a beszélgetést, melynél megállapítást nyert, hogy sok közös témánk van, nagyon jó kedélyű beszélgetés folyt, és egy arra járó virágárusnak köszönhetően az első virágcsokrot át is nyújtottam, majd elkísértem a villamos megállóig és elváltunk. Abban maradtunk, hogy tartjuk a kapcsolatot továbbiakban.

A következő találkozót a Citadellára terveztem, amelyet kirándulás gyanánt gyalog közelítettük meg és az út végig nagyon jó hangulatban telt, rengeteget nevettünk közben, engedte meg először, hogy a kezét megfoghassam.

A soron következő randevú az egy vasárnapi napra esett, meglepetésnek szántam. A délelőtti órákban felhívtam, hogy van egy meglepetés programom, és el tudom-e csalni esetleg rá, melyre habozás nélkül igennel felelt. A jegyünk a Fővárosi Nagycirkusz előadására szólt, az előadás előtt egy jót sétáltunk a ligetben. A műsort pedig nagyon élveztük, nagyon jó érzés volt ránézni, mondhatom, hogy majdnem többször pillantottam rá közben mint az előadásra. Látszódott rajta, hogy mennyire örömmel konstatálta a közös programot, tehát telitalálat volt.

Ő az a valaki akivel el tudom képzelni az életem folytatását.

A vele eltöltött idő tartalmasan telik, szerencsére az egyikünknek mindig támad valami nyerő program ötlete, jó dolog, hogy az érdeklődési körünk is közel azonos. A ragaszkodás oda-vissza megvan. Ahogy egyre jobban kezdtük megismerni egymást, egyre szembetűnőbb lett, hogy az addig létező külön programjaink száma egyre csak kezdett apadni, mind nekem, mind neki egyre nagyobb igényünk volt a másik társaságára.

Többek között részt vettünk salsa bulin pl. az Európa hajón, egy hajókiránduláson a római partra, szárnyashajóval leutazva a Visegrádi palota játékokra, aztán az foci EB-t is közösen tekintettük meg szabadtéri kivetítőn, sőt még egy horgász versenyre is együtt mentünk, de ilyen háttérországgal nem lehetett kérdéses, hogy ki is nyeri.

Aztán nem is sokára meginvitált magához, egy hétvégi napon, nagyon készült: ebéddel, desszerttel várt és megnéztük a foci eb döntőt, egyszerűen tökéletes volt minden. Aztán hivatalosak voltunk egy kerti partira, mely elhúzódott és úgy döntött, hogy ne utazzak az éjszaka közepén, felajánlotta, hogy aludjak ott, melyet nem lehetett visszautasítani, hiszen már nagyon vágytam rá. Ezek után egyre többször előfordult, hogy együtt töltöttük az éjszakát is, egyre többször jártam be a munkahelyemre az ő lakásából. Rendszeressé vált, hogy mindennap mentem elé a munkahelyére.

De sajnos onnan rossz híreket kaptunk, nevezetesen kiküldetés várt rá, Németországba és Svájcba összesen 6 hét. Ezzel úgy voltam, hogy ez vízválasztó lesz számunkra, féltem, hogy a kapcsolat végét is eredményezheti. A kiutazás előtti pillanatok elég drámain alakultak, nehezen tudtunk elválni, nekem már akkor hiányzott, ő is sírások közepette búcsúzott. Akkor döbbentem rá még jobban, hogy mit is számít számomra. A napok nagyon lassan teltek, szinte alig tudtunk beszélni, jóformán csak az esti órákban a leterheltsége és fáradtsága miatt.

Ez a hosszú idő rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra, hiszen volt időszak amikor hivatalosan már nem is voltunk együtt, ekkor kétségbeesve nyitottam másfelé az Elittárson, de az volt az érdekes, hogy mindenkiben őt kerestem. Szépen lassan rá is jöttem, hogy csak beszélgetésre van szükségem, mert szívem már foglalt, ezért elég sok lánnyal elegyedtem beszélgetésbe, de lényeges érdemleges momentumról nem lehet beszámolni.

Közben lenyugodtunk és sikerült mindent a helyére tennünk, újra realizálódott a kapcsolatunk, melyet mindketten elégedetten nyugtáztunk. Ő az a valaki akivel el tudom képzelni az életem folytatását. Az életem új értelmet talált, melyet az önök színvonalas tevékenységének köszönhetek, önök nélkül most nem itt tartanék, nem találhattam volna rá az életem értelmére még egyszer a nevében is mindketten köszönjük!