Zita & Kristóf

Már az összeköltözést tervezik
Sikerpár: Zita és Kristóf

Az az igazság, hogy soha ezelőtt életemben nem gondoltam volna, hogy internetes társkereső segítségével találunk majd egymásra a „másik felemmel”.

Mikor elhatároztam, hogy regisztrálok, már elég sok mindenen túl voltam, hogy arra a következtetésre jussak, mégis csak esélyt kell adnom ennek a társkeresési formának is. Ez volt az egyetlen oldal, mely számomra kellő bizalmat közvetített ahhoz, hogy elhatározásom tettek kövessék. Sokan mondták, hogy „túl válogatós vagyok, adjak lejjebb az igényeimből…”. De én erre nem voltam hajlandó, míg csak a legcsekélyebb esélyt is láttam az álmom beteljesülésére. 4 hónappal a regisztrációt követően végre találtam egy levelet a fiókomban, ami valójában nem is tudom, hogy miért, de megfogott! „Nocsak, ki lehet ez?” –gondoltam, és hirtelen már azon kellett kapnom magam, hogy végre engem is érdekel valaki…

És ez a felismerés csak fokozódott az izgalmasabbnál izgalmasabb levélváltásaink során. Ami még nagyon megfogott az elején, mikor megnéztem az adatlapját, az egyik kérdésre olyan frappáns választ adott, hogy már akkor, tudtán kívül megfogott az intelligens humorával.

Decemberben egy rendkívül fagyos, zord, szeles, havas időben találkoztunk, de már akkor éreztük mindketten, hogy ezek csak külső tényezők, mert belül valami már akkor felmelegített minket. Nem felejtem, hogy az első randi előtt, mikor időpontot egyeztettünk, én megadtam lehetőségként két napot, hogy válasszon, számára melyik lenne optimálisabb. És ahogy én leírtam, hogy „vagy ez, vagy az”, Ő válaszként azt írta: ,,Nem lehetne esetleg felcserélni a vagy-ot és-re?”. Elsőre azt gondoltam, hogy milyen magabiztos és merész. Majd meglátjuk!...
 

Mindketten hálával gondolunk a Sorsra, Istenre, és nem utolsó sorban erre az oldalra, hogy itt végre találkozhattunk! ;)

És igaza lett ebben is, mint azóta oly’ sok mindenben, valóban „és” lett belőle. Az első találkozót valóban követte másnap a következő. És hamarosan sorban jött a többi lehetőség, hogy még többet megtudjunk a másikról. Időközben sok-sok apróság mellet az is kiderült –amit azóta vicces öniróniába burkolva emlegetünk-, hogy a mi vonataink éveken keresztül elmentek egymás mellett. Ugyanis az a faramuci helyzet alakult ki, hogy én pont abba a városba mentem tanulni, ahonnan Ő eljött tanulni abba a városba, ahonnan én elmentem. Ráadásul mindig az esti járatokkal közlekedtünk! Míg az én vonatom várta az Ő vonatát, hogy beérjen, és a miénk kigurulhasson, nem egyszer fordult meg már akkor a fejemben, hogy „Mi van, ha éppen egy másik vonaton van éppen az én nagy Ő-m..?!”…és lám, most még az is kiderül, hogy tényleg így volt! :D Ma már több, mint fél éve együtt vagyunk, BOLDOGAN!!! :) Igen, csupa nagybetűvel, mert bátran le is írom ma már, hogy ez előtt még nem éreztem ilyet, és igazán fergeteges volt a felismerés mindkettőnktől először a másik felé, hogy „megtaláltam a másik felem!”

Mindketten hálával gondolunk a Sorsra, Istenre, és nem utolsó sorban erre az oldalra, hogy itt végre találkozhattunk! ;)

Köszönettel:

Zita és Kristóf