Vezetőnek született: A testvérek szerepe a személyiség fejlődésében

A reális énkép kialakulásához nagyban hozzájárul, ha az egyénnek vannak testvérei - derül ki az ELITTÁRS legújabb kutatásából. Az 1030 magyar ELITTÁRS felhasználó megkérdezésével folytatott felmérés célja az volt, hogy feltárja, milyen mértékben befolyásolja a testvérek megléte - vagy nemléte - az ember személyiségét.

Az ELITTÁRS az április 10-én tartott Testvérek Világnapja – egy Magyarországon kevésbé ismert, de annál rokonszenvesebb kezdeményezés – kapcsán folytatott kutatást a felhasználói között, melynek keretében az önértékelés, az egyes személyiségjegyek illetve az egyén testvéri kapcsolatai közötti összefüggéseket vizsgálta.

A születési sorrend hatása a személyiségre

A születési sorrend személyiségre gyakorolt hatására elsőként az osztrák pszichiáter Alfred Adler hívta fel a figyelmet. Adler követői között a mai napig él az elmélet, mely szerint az elsőszülött gyerek hatalomra törekvő, a középső gyerek békeszerető, míg a legkisebb lázadó típus.1 A tény, hogy a felmérésben részt vevő „elsőszülöttek” 81%-a dolgozik vezetői pozícióban, is azt az elméletet igazolhatja, mely szerint a legidősebb gyerek többre értékeli a hatalmat és a státuszt, mint fiatalabb testvérei.

A testvéresek tudják, mit akarnak

Az eredmények továbbá azt mutatják, hogy azon válaszadók, akiknek vannak testvéreik, magabiztosabbak, mint az egykék, hiszen 64%-uk nyilatkozta határozottan: „tudom, hogy érjem el, amit akarok”, és emellett 76%-uk szorgalmasnak is tartja magát.  Ez – szintén az adleri iskola alapján – talán azzal magyarázható, hogy a testvérek mellett tanulja meg az ember, hogyan „küzdjön” – a szülők törődéséért, figyelméért – míg az egyedüli gyereknek semmin nem kell osztozkodnia másokkal. Ennek ellenére, az egykék 74 százaléka vallott egyértelmű kompromisszumképességéről, tehát az „elkényeztetett egyedüli gyerek” sztereotípiája, a kutatás eredményei alapján megdőlni látszik.

Nem magányos az egyke

Még él a köztudatban, hogy az egyedüli gyerek magányos gyerek, és ez felnőttként is befolyásolja a kapcsolatteremtő készségét, de az ELITTÁRS eredményei ezt nem támasztják alá: a megkérdezettek közül az egykék 47 százaléka beszél nyíltan a barátaival „érzelmekről és problémákról” míg 53 százalékuk inkább kerüli az intim témákat, és a „közös programokról és tevékenységekről” beszélget közvetlen környezetével. Az arány a testvéreseknél is hasonló – bár fordított, 58 és 42 százalék. Az eredmény nem feltétlenül érdektelen, hiszen több szakember, köztük Heidi Riggio, a California State Egyetem pszichológus professzora szerint egyébként is tévhit, hogy az egyedüli gyerek magányos lenne, vagy hogy felnőttként problémái lennének a másokkal való kommunikációban, hiszen - ha nem is a testvéreivel - a fejlődés egy fontos szakaszában találkozik más gyerekekkel, és így időben kifejleszti a szükséges szociális készségeket.2

1http://www.psychologies.co.uk/self/the-birth-order-effect

2 Psychology Today, 2011