Györgyi & Attila

A nehézségekről is őszintén tudnak beszélgetni

Életkoromat és a szűkös szabadidő keretemet figyelembe véve döntöttem az internetes párkeresés mellett. Tapasztalataim mód felett vegyesek, de úgy érzem, pár hét eltelte után mindenki ki tud alakítani magának egy menetrendet", hogyan keres, hogyan ismerkedik, mit vesz leginkább figyelembe az adatlapokon. Nagyon jónak tartom, hogy van lehetőség egy ilyen „elit klubhoz" csatlakozni, bár azt is megtapasztaltam, hogy ezen a téren is más-más fogalmi képpel rendelkezünk. Első körben azt gondoltam, 3 hónapot adok magamnak itt a párkeresésre, azután meglátjuk. Tényleg majdnem letelt a 3 hónap, amikor megismerkedtünk Attilával.

Annak ellenére, hogy nőből vagyok, most puskáznom kellett, hogy mikor is volt az első üzenetváltás. Augusztus 28. csodálatos napján kezdeményeztem a levelezést, nagyon megtetszett Attila mosolya és az, hogy milyen kendőzetlenül vállalja saját magát. Ez számomra nagyon fontos és sokat nyomott a latba. Végeláthatatlan levelezésbe kezdtünk, ilyen-olyan formában és mennyiségben ez meg is maradt.

Néhány nappal később találkoztunk először - kicsit félve, hogy már túlságosan is belemelegedtünk a levelezésbe és ilyenkor komoly csalódás is lehet az első találkozás. Első pillantásra szimpátia alakult ki, de mégis óvatosan próbálkoztunk a másik megismerésével. Lassan engedtük bele magunkat a kapcsolatba. Én legalábbis így érzem.

Tulajdonképpen arany dolgunk van, semmilyen nehézséggel nem kellett „megküzdenünk"…

Hónapokkal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ilyen csodálatos élményekben lesz részem.

Jaj!! Dehogynem!!! Saját magammal és még azért most is küzdök. Eléggé komoly félelem volt/van bennem a korábbi csalódások, főleg a házasságomban ért csalódás végett. Tudom, hogy struccpolitika, de ugyebár, ha az embernek nincs kapcsolata, akkor csalódás sem érheti. Ez a teória önbecsapás, jól tudom. De azért a tudatalattiban ez eléggé komolyan működik. És lehet, ez viccesen hangzik, de így van! Tehát figyelnem kell magam, amikor elkezdek problémázni, hogy valóságos problémával állunk szemben vagy csak ki akarok bújni a kapcsolat alól. Beszéltünk is már erről, úgyhogy együtt dolgozunk ennek megoldásán. Szépen "elemezgetjük" a történéseket es látjuk a fejlődést, a változást. Ezzel pedig gyönyörűen alakul a kapcsolatunk.

Tekintettel arra, hogy nagyon friss ez a dolog, nagy tervszövögetések még nincsenek. Továbbra is igyekszünk minél több időt közösen tölteni, sőt már a családba való bevezetés útjára is ráléptünk. Attila már találkozott a gyermekeimmel, voltunk már kirándulni. Őszintén megvallom, folyamatosan arra gondolok, hogy hetekkel, hónapokkal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ilyen csodálatos élményekben lesz részem. Ugyanakkor nem akarunk nagyon előre szaladni, most még azért bőven az ismerkedés szakaszban vagyunk.

Nagyon fontosnak tartom megemlíteni „tanácsként", jókívánságként a többi társkeresőnek az őszinteséget. Két irányban is. Az első, a magam fele való őszinteség. Lássam meg, valljam be magamnak, hogy én bizony félek belemenni, félek benne maradni a kapcsolatban. Utána pedig az őszinteség a párom felé. Ezt meg is kell vele osztani. Beszélni KELL róla. Azért, hogy ne értse félre a viselkedésem, azért hogy segíteni tudjon. És azért, mert a párom!!! Kivel lennék őszinte, ha nem vele?